magdi-gobelinjei
magdi-gobelinjei
Menü
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Stefano85 oldala

 

Create your own banner at mybannermaker.com!
 
Vicc box

 

 
játék

0;

 
sms hirdetöfal
 
Kedvenc Linkjeim
 

BANNEREM

 

 

Bannerem kódja

 

 

 

 

 

 

 

Jobb klikk tiltás

 

 
Egy kis zene

 
Banner

 

;

 
Gyermekkoromtol mostanáig.
Archívum - 2010. április

Gyermekkoromtol mostanáig.

2010.04.12. 12:08, manocska123
Gyermekkorom 1 rész.

 

Gyermekkorom története!
 
Születtem 1957.-ben Kiskunfélegyházán, édesanyámnak már a kilencedik gyermeke voltam .
Haza vitt a korházból de sajnos nem sokáig voltam otthon ,mert négy hónap múlva rá jött,hogy nem kellek neki így egy napon vonatra ült velem és be vitt az intézetbe és otthagyott. Le is mondott rólam , hogy örökbe adhatnak .Négyéves koromig intézetbe voltam .
Ezután örökbe fogadtak . Az örökbe fogadó szüleimnek mármint apukámnak nem lehetett családja, de anyukámnak az első házasságból volt három gyermeke de már felnőttek.
Nem nagyon fogadtak el, így anyukám nem úgy szeretett mint az apukám.
Anyukám elment vidékre dolgozni ,apukám nevelt és ö hordott az óvodába,mosott rám,és főzőt . Amikor iskolás lettem ,már negyedikes lehettem mikor elkezdtek csúfolni, hogy nem édes szüleim hanem úgy fogadtak örökbe . Kérdeztem otthon apukámat és ö azt mondta ,hogy nem mondanak igazat az iskolába a gyerekek. Bele nyugodtam a sorsomba.
Aztán teltek az évek és nyolcadikos lettem,év végén a ballagásom után .Otthon csengettek és ki mentem az ajtóba és egy fiatal hölgy ált előttem ,és azt mondta, hogy a nagymamám üzent .
Mennyek el hozzájuk feltétlen. De akkor anyukám a hátam mögött ált halotta amit üzentek.
Kérdeztem ,hogy most mi az igazság ? Miért van nekem három nagymamám ? Erre nem kaptam választ, nem is feszegettem a témát tovább, mert el gondolkodtam,hogy az édesanyám aki meg szült az el dobott intézetbe adott,mert nem kelletem .
Anyuék   fogadtak örökbe felneveltek , így ők az édes szüleim .Nem is mentem el a nagymamámhoz . Szerettem őket mert becsületes embert neveltek belőlem .
Szakmát adtak a kezembe .Huszon négy évesen férjhez mentem .egy évre rá meghaltak autó balesetben a szüleim ,és ekkor meg keresett a nagymamám és mondta,hogy tizenegyen vagyunk testvérek ,próbáltam a testvéreimet meg keresni de meg találtam négy testvéremet .
De csak ketten álltak velem szoba ,azt mondták,hogy így nagyon nehéz egymást elfogadni mert nem együtt nevelkedtünk fel, egy részt megértem de más részt nem ,mert én nem tehetek róla mert intézetben voltam. De csak én ,mert még én utánam született két testvérem.
Még most sem ismerem a többi testvéreim. Ezzel le zárom a történetemet. De még lesz folytatása is.
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
BlogPlusz
Friss bejegyzések
2010.04.12. 12:08
Friss hozzászólások
 
chat